«

jún 16

A szavakon túl

A szavakon túl

 

Végeztem. Amit akartam, amit kellett, mindent elmondtam.

Súlyos szeretet-szavaim, és azontúl minden ‘és’, ‘ha’, ‘de’, pont, vessző, és minden szavak közti szünet szívemből csordult papírjaimra.                                               Alaktalan aranytinta csapolódott le belőlem, hogy helyére gondosan megformált, égből kapott szavak, üzenetek íródjanak szépséges, precízen megszerkesztett, mágikus sorrendben.

Az ágyban fekvő, nyugodt testemben feszítő, fullasztó, bénító szorongás.                     A padlón fetrengő, rázkódó, kiáltó, marcangoló zokogás.                                                   Váratlanul felbukkanó, arcot simogató, homlokot csókoló meghitt könnycseppek.   Mind ott vagytok füzetem lapjain. Minden szavamat és szavaimnak minden súlyosságát és szeretetét nektek köszönhetem. Tollvonásaim súlyossága a szeretet.

Betűimnek minden egyes szent görbülete, hajlata, és katonás, hajlíthatatlan, makacs vonala egy-egy újabb szívemből kiszakadó kiáltás volt felétek, Emberek.     Testem börtönéből szavaim kiszakadtak, és a rácson kiszökve a világba kiáramolva társ után kutattak.                                                                                                                         De magamra maradtam. A rácson se ki, se be nem juthatott senki.                                 Tollvonásaim szavai pucérra vetkőztettek, majd magamra hagytak.

Nektek adtam őket, Emberek.                                                                                               Igaz hittel, tiszta szívvel, bensőmben ébredt meggyőződéssel vetkeztem le ezeket a szent terheket. Minden egyes tollvonással egy elnyűtt ruhadarabtól, egy szent szereptől szabadult meg testem-lelkem.

Én írtalak titeket? Vagy nem?                                                                                                   Nem tudom már.                                                                                                                           Az én kezem vezette a tollat, az én szívem mondta tollba, és az én elmém rendezte sorba az aranytintát a papíron. De, kedves Tollvonásaim, ti már nélkülem is éltek.       Önálló, szerény, a küldetést magatokra vállalt életet kezdtetek nélkülem, velem, bennem.

 

Keresek, kutatok, de nem találok sem nosztalgiát, sem fantáziát bensőmben. Így bizton tudom, hogy sem a múlt, sem a jövő félelme nem tart tovább fogva. A félelmekben, rettegésekben velem tartó bátorság születésen és halálon túl átsegített a jelenbe.

Tollam eztán pihenni fog. A szavak megtették dolgukat, most már elengedem őket, hogy feltétel nélküli szeretetben szolgálhassanak engem és én őket.

A szavakon túl, Magamon túl a kegyelem állapotába kerültem. A földi paradicsomot és a mennyei halhatatlanságot Isten tenyerén megleltem. És látom, hogy ti is mind itt vagytok velem.

Kedves Olvasó!                                                                                                                           Köszönöm, hogy szorongásaim, zokogásaim, felháborodásaim, kacagásaim mögé pillantva segítettél Nekem Engem “látva látni”. Nem veszítjük el egymást, mert találkozunk minden nap a szavakon túl, magunkon túl az utcákon, a tereken, az otthonokban, az énekben, a táncban, a játékban, az érintésben, az ölelésben.             Az Életben.

Isten tenyerén minden percben.

 

 

3 comments

  1. denesanett

    Köszönöm, köszöni, köszönjük!
    Istenben bízva, szeretettel: Anett

  2. Névtelen

    Segítse apukádat is a Jó Isten, adjon erőt neki. Bízunk a gyógyulásban. Minden jót Anett!

  3. Herczog Ferencné

    ISTEN TENYERÉN MINDEN PERCBEN ANETT
    <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Az alábbi HTML kódok használhatóak: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>