«

»

máj 16

Itt.Most.Örökké.

 

               Látsz engem?                 Tudom, hogy látsz.

               Hallasz engem?             Tudom, hogy hallasz.

               Érzel engem?                  Tudom, hogy érzel.

 

Lenyűgöző idő-és erőmennyiséget pazarolsz elhalványításomra, elhallgattatásomra, elérzéketlenítésemre. De hiába szúrod ki szemeid, hiába tömöd be füleid, hiába kérgesíted bőrödet harcos páncéllá, nem tudsz nem meglátni, nem tudsz nem meghallani, nem tudsz nem érezni.

Itt vagyok bezárva a diliházakban, a kórházakban, a hangzatos nevű “otthonokban”. Én vagyok idebent a börtönökben, a temetőkben, az óvodákban, az iskolákban.                                                                                         Itt vagyok minden végletben.

Elméd megnyugtatására szépen csengő címkékkel cicomázod fel rácsaimat, és kedveskedő nevekkel becézgeted fogvatartóimat.

De Én vagyok idebent, és ha a szemem helyett a felmagasztalt célod bámulod, ha hangom helyett az életednek vélt híreket hallgatod, ha kezem helyett a jövőd vagy múltad gyeplőjét fogod, akkor is, a végsőkig, az utolsó pillanatig is Én leszek. A gyermeked, a beteged, az ősöd, a bolondod, a halottad, a gyilkosod leszek.

És csak azért leszek, hogy célod ábrándos képét elengedve végre szemem csillogásában merülj el. Csak azért leszek, hogy megvezetett híreid helyett tiszta lelkemből fakadó hangomtól zengjen a Te lelked. Csak azért leszek, hogy ficánkoló szíved az ölemben nyugalomra leljen.

Csak azért, és csak addig leszek, míg rácsaimat le nem bontod és elzárt félelmeiden, haragvásaidon, csüggedéseiden, rabságra ítélt örömeiden, ujjongásaidon túl a szívedbe nem engedsz.                                                    Majd ha végre önnön magad leszel, és a múlton és jövőn túl önnön magaddal ide hozzám, az éppen zajló életünkbe érkezel.                             Majd ha fájdalmaid és túlzó ujjongásaid mámorából kikeveredve a jelen békéjét éled és hirdeted.                                                                                       Majd akkor abbahagyom az üvöltözést, a falak kaparását, a rugdosást, a gyilkolást, az eszeveszett rohangálást, mert akkor már nem kell megdöbbentésekkel Tőled csendet kérnem.                                                  Majd akkor abbahagyom a néma bujdoklást, a folytonos sírást, a rajtad való csimpaszkodást, a hidegvérű bántást, a meghalást, mert akkor már nem kell síri csend, hogy szíved alig hallható dobbanását észrevedd.

Majd akkor Te is béketelt szeretet leszel, és végre kezed elengedve én is az lehetek.                                                                                                                    Akkor végre megengeded, hogy Én Te legyek.

Mert Te boldog akkor leszel, mikor az utcákra, a világba, az otthonodba, önmagadba engeded a bolondot, a beteget, a bűnöst, az öreget, a halottat, a gyermeket, és végül aztán a boldog, teljes EMBERT.                           Engem.                                                                                                                                     Tudod, hogy így van.

Én voltam, vagyok, és amég kellek, addig leszek. Minden szemfedő, fülvédő, csillogó máz ellenére Te kristálytisztán látsz, hallasz, érzel Engem.          Tudom, hogy így van.

 

 Én a ‘leszek’  helyett ‘vanni ‘ vágyom. De tudásom birtokában, miszerint nincs idő, csak a végtelen, én türelemmel kivárom, míg Te sem csak ‘leszel’, hanem most itt VAGY velem.

Addig szeretettel üvöltök, csípek, rúgok, gyilkolok, lázadok, haldoklok, hallgatok, többször és újra meghalok, majd újjászületve öledbe pottyanok, hogy szívedet a könnyek kimossák. De amint nyitott szíveddel megérkezel az Életbe, mindet abbahagyom és csak a szeretetben fogom a kezed, nézem a szemed, bátran érezlek, és engedem, hogy most, itt, tegnap, ma, holnap, örökké egy legyél énvelem.

Ott legbelül ‘vanni’ vágyol Te is. Én szeretetben megvárom, míg magadnak megengeded. Fáradhatatlanul nyújtom kezem, nyitom szemem, és dúdolom dalomat, míg észre nem veszel, és ‘vagyásodnak’ teret nem engedsz.

Várlak.

Ha itt lesz az idő, majd gyere el.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Az alábbi HTML kódok használhatóak: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>