«

»

jún 12

Lélektől-lélekig

Lélektől-lélekig

 

 1.                                                                                                                                     Én nem dolgozom. Csak odamegyek, és kicsit együtt vagyunk. Nagyapáink, nagyanyáink hagyományának kincseiben fürdőzve kicsit játszunk, énekelünk, kacagunk, szaladunk, ölelünk, csikálunk. Kicsit lélektől-lélekig találkozunk. És hiszem, hogy minden merítkezés után mindig, mindnyájan kicsit könnyebbek, kicsit tisztábbak vagyunk.

2.                                                                                                                                 Mikor leülök és elkezdek énekelni, én már akkor látlak Téged. Nem tudom, melyik lesz az a perc, de már akkor érzem minden lélegzeted.

Szemem leveszem Rólad, teszem tovább a dolgom. Már nem látlak, de minden sejtemben Téged is érezlek.

Először csak fejed fordítod felém, és távolról szemléled a lényem. Majd egyre közeledsz, míg egyszer csak már ott is vagy mellettem. Még félve, de kinyitod Te is gerlice szárnyad, és követsz engem.                                              Aztán engeded, hogy megfogjam a kezed, hogy ölembe vegyelek. Megengeded, hogy énekeljek Neked. Rám bízod, nekem adod tested-lelked.                                                                                                                   Eljött ‘az a perc’

Mikor leültem és énekelni kezdtem, én már akkor tudtam, hogy minden lélekrezdülésed egy velem, de olyan szép, hogy abban a percben itt a Földön az Ige bennünk testté lett.

Adj, Uram, ezután is és mindig türelmet, hogy ki tudjam várni; és alázatot, hogy meg tudjam látni azokat a perceket!

Adj, Uram, erőt, az örökkévalót szolgálnom!

3.                                                                                                                                 Évek múltán ülsz egy széken, vagy padon, vagy folyóparton. Beléd szűrődik az utcáról, vagy a rádióból, vagy az emlékeidből egy dallam. Dúdolnod se kell, anélkül is beférkőzik a gondok mögé, a lelkedbe. Ténfereg, gomolyog benned a dallam,  és szíved következő dobbanása egy picit hangosabb, egy picit mélyebb lesz.                                                        

Hosszú perceket, órákat, éveket énekeltem ama egyetlen szívdobbanásodért.                                                                                                    De megérte.                                                                                                                  Mert az az egy dobbanás Téged, s engem is az Ég felé emel.

Köszönöm, hogy azt a dallamot valamikor velem énekelted, és köszönöm, hogy szívedbe rejtve minden dobbanásodban magad mellett engem is a Fénybe emelsz!

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Az alábbi HTML kódok használhatóak: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>